A töltött káposztánál ritkán az a kérdés, hogy finom lett-e. Sokkal inkább az, hogy pontosan hány darab számít egy adagnak.
Az első tányérra mindenki visszafogottan szed. Egy töltelék, egy kevés aprókáposzta, mellé jó sok szaft és tejföl. Ez így egészen mértéktartónak tűnik.
A második körnél azonban már megváltoznak a szabályok. Valaki azt mondja, csak még egy kisebb darabot kér. Aztán hosszasan válogat a lábasban, míg végül természetesen a legnagyobbat emeli ki. Más több káposztát szeretne, de a merőkanál valahogy mindig egy újabb tölteléket is magával hoz.
A töltött káposzta ráadásul azon kevés ételek közé tartozik, amelyek másnap nem maradéknak érzik magukat, hanem továbbfejlesztett változatnak. Addigra még jobban összeér a savanyú káposzta, a fűszeres hús és a szaft, ezért az ember már reggel tudja, mi lesz az ebéd, és ennek kifejezetten örül.
Melegítéskor persze komoly számolás kezdődik. Hány töltelék maradt? Hány ember kér belőle? És ki volt az, aki előző este azt mondta, hogy ő holnap biztosan nem eszik már káposztát?
Általában ugyanaz az ember áll elsőként a lábas mellett.
A töltött káposztának talán ez a különleges képessége: nagy fazékkal készül, napokig lehet enni, mégis minden alkalommal felmerül a gyanú, hogy legközelebb többet kellett volna főzni.
Nálatok hány töltelék számít egy tisztességes adagnak?
Ha folytatni szeretnéd, kattints az alábbi „Tovább” gombra ⤵
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
