Mindig is imádtam a vásári forgatagok illatát, de őszintén szólva, a házi verziónak nincs párja. Nálunk ez a mentőöv vacsora: ha már mindenki éhes, de nincs kedvem órákat állni a tűzhely felett, csak bedagasztok egy adagot. A titka az a pár szem krumpli, amit belegyúrok a tésztába – ettől nem egy száraz lepényt kapsz, hanem egy olyan puha alapzatot, ami még másnap is zseniális. Ez nem egy bonyolult recept, inkább amolyan szórd rá, ami van a hűtőben stílusú életérzés.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
