Hogyan működött ez a biciklidaminámó?
A dinamót a biciklivázhoz rögzítették, közvetlenül a kerék mellé. Egy kis görgő feküdt a gumiabroncsnak. Amikor pedáloztál, a kerék forgott, a görgő is forgott, és ez áramot termelt.
Ez az áram közvetlenül a bicikli lámpáját működtette. Minél gyorsabban tekertél, annál erősebb volt a fény. Amikor megálltál, a fény kialudt.
A dinamó jellegzetes kis hangja a kerékhez csapódva szinte a tekerés része volt, és ma is emlékszem rá.
Egy tárgy, ami a gyermekkoromra és a szabadságra emlékeztet
Számomra a biciklidaminámó nem csak egy kiegészítő volt. Szinte egy varázslatos tárgy. Egy dinamóval felszerelt bicikli birtoklása egy kicsit olyan volt, mint egy felnőtt biciklije.
Éjszaka is tudtam biciklizni, láttam az utat magam előtt, függetlennek éreztem magam, és kalandokra indultam a barátaimmal. Az úton lévő fénysugár hatalmas kalandnak tűnt, még akkor is, ha csak a háztömb körül tekertem.
Olyan idők voltak, amikor a dolgok egyszerűbbek voltak: nem voltak képernyők, nem kellett akkumulátort tölteni, csak egy bicikli, egy út és a felfedezés vágya.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
