A középkorban a gyűszűk egyre elterjedtebbek lettek Európában, különösen a 14. századra. A korai európai változatok jellemzően sárgarézből vagy bronzból készültek, és öntötték vagy kalapálták őket formára. Kicsi, praktikus eszközök voltak, amelyeket a szabók, hímzők és bőrművesek használtak ujjaik védelmére az ismétlődő varrás során.
A 15. és 16. századra a németországi Nürnberg a gyűszűgyártás egyik legfontosabb központjává vált. Az ottani kézművesek továbbfejlesztett sárgarézötvözeteket és pontosabb gyártási technikákat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették a gyűszűk erősebbé, simábbá és szabványosabb kialakításúvá tételét. Ez az időszak jelentős lépést jelentett abban, hogy a gyűszű széles körben gyártott háztartási eszközzé váljon.
De ahogy a gyűszűk előállítása egyre könnyebbé vált, történetük túllépett a praktikumon, és a kézművesség, a díszítés és a személyes státusz világába kezdett átterjedni.
A teljes főzési lépésekért lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás gombra (>), és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
