Mit árul el rólad az összetevő, amelyet kihagynál az étrendedből?
Elgondolkodni azon, mi nélkül is megvagyunk – mindenféle dráma nélkül –, tanulságos folyamat. Nem arról van szó, mit utálunk, hanem arról, mire nincs szükségünk a kiteljesedéshez. Ilyenkor mutatkozik meg igazán a személyiségünk. Nézzünk néhány gyakori példát:
Cukor: Aki megvan nélküle, az általában fegyelmezett, céltudatos, és fontos számára, hogy kontrollt gyakoroljon saját jólléte felett. Nagyra értékeli a tiszta gondolkodást és a kiegyensúlyozottságot, szemben az azonnali élvezetekkel.
Só: Lemondása nyugodt, egészségtudatos és a finom részletekre is figyelő személyiségre vall. Az ilyen emberek általában kedvelik a természetes ízeket, és kerülik a túlzásokat.
Hús: Aki kerüli a húsfogyasztást, az rendszerint megfontolt, együttérző, és tisztában van azzal, milyen hatással vannak döntései a környezetére. Arra törekszik, hogy összhangot teremtsen gondolatai és étrendje között.
Kávé: A kávé mellőzése függetlenséget mutat a serkentőszerektől, és kiegyensúlyozottabb élettempót jelez. Ezek az emberek gyakran nagyra értékelik a pihenést és a jól felépített napirendet.
Tejtermékek: Lemondásuk gyakran nyitottságot jelez az új alternatívák és az ismeretlen iránt, valamint hajlandóságot arra, hogy az ember odafigyeljen saját testének jelzéseire.
Csípős ételek: Akiknek nincs rájuk szükségük, azok a harmóniát keresik, kerülik a szélsőséges intenzitást, és a nyugodt, kiszámítható környezetet részesítik előnyben.
Kenyér: Lemondása gyakran praktikus, modern személyiségre vall – olyan emberre, aki nyitott a szokások megváltoztatására és az új étrendek kipróbálására.
Tudomány és érzelem minden falatban
Orvosi szempontból ezen összetevők mindegyike meghatározott funkciót tölt be, és életkorunktól függően lehet, hogy megfelel nekünk, vagy épp ellenkezőleg. Érzelmi szempontból azonban mindegyikük a táplálkozáson túlmutató jelentéssel bír. A kenyér az otthont, a kávé a baráti összejöveteleket, a cukor pedig a gyerekkort szimbolizálhatja. Bármelyikükről való lemondás nem semleges cselekedet: érzelmi térképünk – ha csak kismértékű – átrendezésével jár.
Éppen ezért, amikor valaki könnyedén kijelenti: „Megvagyok enélkül is”, valójában valami mélyebb dolgot erősít meg: azt, hogy megtalálta a saját egyensúlyát. Hogy eldöntötte, milyen szerepet tölt be az étel az életében, és mik azok a dolgok, amelyek ugyanúgy – vagy még jobban – táplálják a lelkét.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON