voltam egyedül. Már nem kiszolgáltatott, várandós nő voltam, hanem anya. És mellettem állt egy apa, aki csendben védte a jövőmet, még akkor is, ha ezért félre kellett értenem őt.
A mai napig nem tudom pontosan, hogyan érezzek a hazugságával kapcsolatban.
Furcsa volt. Kényelmetlen volt. Egy pillanatra meg is rendítette a róla alkotott képemet.
Mégis, ez volt az egyik legönzetlenebb dolog, amit valaha bárki értem tett.
Néha a szeretet nem szép és nem hibátlan formában jelenik meg.
Néha úgy néz ki, mint egy apa,aki hajlandó arra, hogy a lánya rosszabb
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
