Az őszi estékhez nekem valahogy mindig hozzátartozik ez az egyszerű vacsora, zsíros kenyér pirospaprikával, rajta jó sok hagyma, mellé egy bögre forró citromos tea 
Mamáéknál sokszor került így az asztalra és mégis nagyon jólesett, főleg amikor kint már hűvösödött, bent pedig gőzölgött a tea az asztalon. Most is házi zsírral kenem meg, a hagymát és a pirospaprikát sem sajnálom róla, de egy dolog már soha nem lesz teljesen ugyanolyan, a kenyér íze. Mama maga sütötte, vastag héja volt, belül puha, és frissen még langyosan kentük meg zsírral. Akárhányszor eszem, mindig
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
