mire a katedrális közönsége gátlástalanul felnevetett.
A tekintet, amely mindent megváltoztatott
Amikor végül felléptem a lépcsőn és az oltárhoz értem, Landóra néztem. Azt vártam, hogy egy megtört, elveszett és naiv szerencsétlent látok majd magam előtt, de ahogy tekintetünk találkozott, a döbbenettől elállt a lélegzetem. A vastag korom, a sár és az ápolatlan tincsek alatt a szemeiben nyoma sem volt a félelemnek. Tekintete átható, mélységesen nyugodt volt, és egy olyan titokzatos, megrendíthetetlen belső erővel égett, ami sejtette: ez az ember sokkal veszélyesebb, mint amit a felszín mutat.
A látszat mögött rejtőző
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
