Vagyis a zöld nem hiányzott a portáról, csak máshol volt. A kert a ház mögé került, az udvar pedig a munkáé maradt.
Hirdetés
Az állatok mindent lelegeltek
A másik ok egészen egyszerű. A Magyar Néprajz baromfitartásról szóló fejezete szerint a tyúkok szabadon járhattak a kerítetlen udvarokon és kertekben, sőt az utcán és a falu határában is. Az aprójószág maga kereste meg az élelmét, és közben minden zöldet csipegetett, kapirgált.
Ahol tyúkok, kacsák, libák és disznók jártak nap mint nap, ott a fű esélytelen volt. Az udvar így részben magától is kopárrá vált.
A söpört udvar a rend jele volt
Sokan emlékeznek még arra, hogy a nagyszülők udvarát rendszeresen felseperték, sok helyen szombatonként, a vasárnap előtt. A tiszta, gondozott udvar a rendes gazda és a rendes háziasszony jele volt. Egy felsöpört, kemény földön nem gyűlt össze a sár, könnyebb volt tisztán tartani, és a tűzre is kevesebb volt az esély, mint a magas, száraz fűben.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
