Az udvar munkahely volt, nem pihenőkert
A Magyar Néprajzi Lexikon az udvart úgy írja le, mint a belső telek azon részét, ahol a lakó- és a gazdasági épületek állnak. A lexikon szerint az udvar termelő, tároló és közlekedő hely volt, és különösen fontos szerepe volt az állattartásban.
Itt fordult meg a szekér, itt vágták a fát, itt tisztították a terményt, itt etették az állatokat. Egy ilyen helyen a fű egyszerűen nem maradt meg, és nem is volt rá szükség.
Első udvar és hátsó udvar
Kész Barnabás néprajzkutató a 20. század eleji ugocsai portákról írt tanulmányában bemutatja, hogy az udvar sok helyen két részre oszlott. Az ELTE néprajzi blogján megjelent összefoglaló szerint volt egy első, úgynevezett tiszta udvar, és egy hátsó, gazdasági udvar.
Az első udvaron állt a kút, és jellemzően egy-két eperfa vagy diófa adott árnyékot. A hátsó udvaron voltak az ólak, az istálló és a tárolók. Az udvart a csűr vagy a szérű választotta el a kerttől, ahol a veteményes és a gyümölcsös volt.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
