Ha egyszerre kinyitnánk az összes magyar konyhaszekrényt, alighanem sok helyen bukkanna elő egy piros zománcos lábas, egy régi fazék, vagy legalább egy olyan edény, amelyről rögtön a nagyszülők konyhája jut eszünkbe. Most azonban szomorú hír érkezett ennek a különös módon mindennapivá vált magyar tárgynak az otthonáról: 115 év működés után bezár a bonyhádi zománcárugyár. A vállalat felszámolás alá kerül, pénzügyi helyzete pedig már régóta válságos. A dolgozók egy része nem kapta meg a teljes bérét, másoknak csak részben tudtak fizetni, most pedig az elmaradt járandóságok, a felmondási időre járó összegek és a végkielégítések rendezése is a felszámolási eljárás feladata lesz.
115 év után egyszer csak vége
Magyarországon már alig találni olyan ipartörténeti múltat, amely közelítene a másfél évszázadhoz, ezért különösen fájdalmas egy 115 éves gyár bezárása. Ez nem egy tegnap alapított üzem, amelynél egyszerűen nem működött az üzleti modell, hanem egy olyan hely, amely két világháborút, rendszerváltást, gazdasági válságokat és generációk életét kísérve működött. Bonyhád neve sok ember számára összeforrt a zománcedénnyel. Lehet, hogy a vásárló soha életében nem járt a városban, mégis ott lehetett a konyhájában valami, amit ott készítettek.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON
